Aznap gyomortükrözésem volt, az akkor mögöttem álló hónapok pedig tele voltak feszültséggel, ez lett a panaszkodásom, sírásom, szívfájdalmam felülete, ami így utólag visszagondolva meglehetősen furcsa és értelmetlen. Most mondanám, hogy ez a blog arra az időszakra emlékeztet, mert frankón illene ebbe a mondatba, de ez szerencsére nincs így. Egy ideje igyekszem a személyes problémáimat nem itt tárgyalni, és olyan
Ettől még ez a blog én vagyok: a kreativitásom tükre, és mementója apró-cseprő dolgoknak, amik épp foglalkoztatnak. Nagyon szeretek olvasni és fotózni, bár ezeket csúnyán elhanyagoltam az utóbbi időben. És szeretek filmeket nézni, táncolni, alkotni, ékszereket készíteni, ezekkel már gyakrabban foglalkozok. Fura vonzalmat érzek a fekete és morbid dolgok iránt, már gyerekkorom óta tart a dolog, szerintem nem növöm ki.
Érdekel a természetes kozmetikai összetevők világa, szeretek sminkelni és körmözni, és imádok stílusosan öltözködni. Talán kompenzálok valamit, vagy inkább hiú dög vagyok, de én sem lehetek tökéletes.
Majd' tíz évig korcsolyáztam, akkor kezdtem el ékszereket készíteni és ruhákkal bűvészkedni, amikor abbahagytam, mert egyszerűen bele kellett ölnöm valamibe az energiáimat és a kreativitásomat. Olyan aspektusa esett ki az életemnek, aminek a hiányát évekig éreztem, de végre jó úton vagyok. Törzsi fúziós hastáncos lettem, egy nagyszerű tanár kezei alatt fejlődhetek, neki és az Oriental Fusionettnek köszönhetően pedig színpadra is állhatok, ami régi álmom volt. Olyan hobbikra találtam, amiket szenvedélyesen szeretek.
Civilben történelmet és magyart hallgatok, nem kiemelkedő eredményekkel, sőt, lassan és sokszor kínkeservesen, de szeretem, és csak ez számít. Huszonéves vagyok, Pécsen élek, szeretem az uránízű csapvizet... A könyveim nem férnek el a polcokon, a ruháim sem a szekrényekben, se a zene a gépemen. Szeretem nagykanállal falni az életet, és a másik felemmel tölteni az időt.
Talán ennyi...
